Mint bizonyára mindenki, én is ismerek kívül csupa báj viperanyelvű egyéneket. Szemtől szembe csupa kedvesség, érdeklődés, ám ha bizalmat szavazok nekik, akkor kisvártatva kapom a hátbaszúrásokat. Ráadásul már a kezdet kezdetén érezhettem, hogy az illető csak egy bűbájos maszkot tart az arca elé, és azzal bohóckodik. Ahogy az évek során értem, fejlődtem, már megtanultam megvédeni magam, és könnyedén venni az egész színjátékot. Na, nem mintha én sütném a napot, de szerény véleményem, és több olvasmányom szerint a jelenség kulcsa önmagunk elfogadásában, önmagunk szeretetében, illetve nem szeretetében rejlik. Ha valaki saját magát nem tudja becsülni, hogy becsülhet mást?

Amikor szeretetről, szerelemről, boldogságról vagy elégedettségről van szó, mindannyian tudjuk, hogy mi az, de ha szavakkal meg kell fogalmazni az már nem olyan egyszerű. Az Egyetemünk szerkesztőségében „dolgozom” már másfél éve, és azt mondhatom, hogy szeretem. De vajon kinek mit jelent a szeretet? Az, aki régebb óta ír, jobban szereti? Lehet. De az csak egy dolog, hogy mi mit érzünk.

Kicsit zavarban vagyok, hiszen legutóbb azt ígértem, hogy az Oktoberfest-ről mesélek, de annak idestova négy hónapja már, hogy aktuális volt. Hiába, ha oly régen volt, ha nem, még mindig erősen él bennem az érzés, amit átélhettem abban a két és fél hétben. Nem véletlenül vonzza évről-évre a világ minden tájáról a turistákat ősszel Bajorország fővárosa. Az Oktoberfest története egészen a 19. század elejéig nyúlik vissza. 1810.

Január 22. a magyar kultúra napja. Nem tartozik a piros betűs ünnepek közé, de már hosszú évek óta - egészen pontosan 1989 óta - hívja fel a figyelmet nemzetünk szellemi és tárgyi emlékeire. Hogy miért éppen ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúrát? Talán nincs mindenki tisztában vele, ezért leírom: Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz megírását.

Avagy mi is kell az élethez, ahol mindannyian tökéletesek, ideálisak lehetünk? Lássuk csak! Nézz ki mindig a divatnak megfelelően! Vegyél fel olyan csípőnadrágot, amelyből leülve a feneked kétharmada a lelkes közönség elé tárul - jó poén melóhelyen, örül a főnök, pláne, ha férfi. Húzz a lábacskádra tizenöt centis szikesarokkal büszkélkedő topánkát, és totyogjál benne a foghíjas macskakövön! Télen ugyanilyen csizmát válassz,  fél méteres hóban, ónos esőben is csak ezt hordd - mert ettől mindenki elalél- és van, aki meg attól, mert csúfosat esik benne.