Véber Zoltán vagyok és azon szerencsések közé tartozom, akik megalapították a Veszprémi AIESEC Helyi Bizottságot 2009-ben. Mikor csatlakoztam az alapításhoz csak az volt a célom, hogy értékes szakmai tapasztalatot tudjak szerezni a tanulmányai mellett. Olyan tapasztalatot, amit elismernek a munkaerőpiacon, és aminek a segítségével olyan készségekre, tehetek szert, ami egyrészt a magam szempontjából fontos, másrészt elvárásai a jobb cégeknek. A világ 3. legnagyobb NGO-jához való csatlakozás, és hogy vezető voltam egy nemzetközi fiatalok által vezetett szervezetben minden téren meghozta a gyümölcsét. Amit leginkább kiemelnék azokból a dolgokból, amit az AIESEC-től kaptam, az önismeret – ami ma a legfontosabb talán.

Október 26-án Finnországba kalauzolták el a látogatókat a Világjáró Klubban lelkes MA hallgatók Mika Kylänen vezetésével, aki egyenesen a Mikulástól, pontosabban a lappföldi egyetemről érkezett. 14 előadással készültek, egyénileg vagy párokban, egyenként majdnem négy perces szösszenetekkel az ország városait, tájait, turistaközpontjait mutatták be. A technika, amit használtak Japánból származik, a neve pedig Pecha Kucha. A legelső előadás Finnország régi fővárosával, Turkuval indította az estét. Turku, a „nyugat kapuja” már többször is leégett, ennek ellenére évről évre egyre több turistát vonz, ami persze nagyon is jót tesz a városnak. „Jó munka, Turku!

Bizony, úgy tűnik, sikerült igazi vadnyugat-hangulatot teremteni a Grand Canyonban, hogy végre nevéhez méltó lehessen. A kulcs ehhez a Crazy Daisy Jug Band volt, akik november másodikán, szerdán zenéltek itt Veszprémben. A magát a country-blues-rock kategóriába soroló zenekar egyébként Sopronból érkezett hozzánk, de például a Veszprémi Utcazene Fesztivál lelkes résztvevői, szóval nem először látogattak el városunkba. Amit viszont szokatlannak ítélhettünk, az a banda nevében is szereplő „jug” lehetett. Szó szerint annyit tesz, hogy korsó, kancsó. Viszont ha a megfelelő kezekbe kerül, inkább ritmushangszer, amit szájjal lehet megszólaltatni.

Zenés, gitározós szerda esték lesznek mostantól a Grand Canyon sörözőben, mert páran úgy érezték: több zenei élet kell a városba. Október 12-én el is kezdődött a program, az első fellépő Pető Ádám volt. Előkerült a közönség is, néhányan lelkesen énekeltek, mások pedig amolyan csendesülős szerda estének fogták fel, és elüldögéltek a gitárzene mellett. Játszott mindenfélét, ami eszébe jutott: vegyes közönségnek vegyes repertoár. Csak hogy mindenki jóllakjon. Viszont itt az ideje, hogy azért megtöltsük a helyet, egy kis kimozdulás nem árthat senkinek, irány a canyon, leülünk, zenét hallgatunk, vagy akár zenélünk is, Pépi ugyanis mindenki szívesen vár, aki úgy érzi, megmutatná, mit tud.

Kinevezése alkalmából dr. Horváth Gézával, az MFTK új dékánjával beszélgettem. Mi motiválta Önt abban, hogy megpályázza a dékáni tisztséget, voltak-e korábban erre vonatkozó elképzelései? Nem voltak. Az talán ismert, hogy mielőtt a dékáni tisztséget megpályáztam, rektori megbízottként dolgoztam a karon. Tehát a kinevezésem előtt már egy évig vezettem a kart.