Állok az Aulában, mindenfelé taláros emberkék, büszke szülők, a hátsó sorokban könnyező nagyszülők. Meleg van, zsúfoltság, de megéri itt lenni, hiszen barátaim, ismerőseim veszik át a diplomájukat, amiért három, öt esetleg több évig keményen helyt kellett állniuk. A légierő zenekara elhalkul, és meghalljuk (látni nem sokat látunk) a sokak számára jól ismert konferáló, Felföldi Gábor hangját, aki ismerteti a közönséggel az ünnepségek alatt jól megszokott instrukciókat. Ezután a zenekar újra munkához lát, és az elnökség bevonulását kíséri. Miután a Himnuszt is szépen elénekeltük elkezdődik az ünnepség, de már most mindenki azt reméli, hogy gyors lesz, és kicsit kimehetünk a levegőre. Az elnökségi tagok, meghívott vendégek beszédei, tanácsai után végre szó esik az ünnepeltekről is.